Sok kis dolog van a NY-i, vagy amerikai életben, amik nagyon érdekesek, furcsák, estleg felkészületlenül érnek minket. Én ezeket szeretném megosztani veletek, hátha hasznotokra válik, és több mindent láthattok, vagy esetleg nem kell a saját károtokon tanulni.
Kezdjük is talán az elején.
Aki nem szereti a hosszú utakat, és mégis ki szeretne menni Amerikába, annak most jelzem, hogy kösse fel a gatyáját. Kis hazánkban lakva nem igazán lehet felmérni azokat a több órás dugókat, amik egyetlen óriási városon belül kerekednek (garantálom, Budapest ehhez képest semmi), és azokat a véget nem érő kocsis utazásokat, amit az ember csak egy délutáni program kedvéért tesz meg. Az USA erről szól. Óriási méretek, és autók a távolságok legyőzésére. A tömegközlekedés fogalma már a Jones Beach-en is ismeretlen. Pedig oda érdemes ellátogatni.
De a legnagyobb erőpróba mégis a repülőút. Ma már nincs közvetlen járat Budapestből NY-ba (bezzeg az én időmben a jó kis MALÉV járatoknak volt...), úgyhogy átszállásos történettel kell boldogulni. Érdemes viszont úgy jegyet foglalni neten, hogy az Budapesttől NY-ig szóljon, és érdeklődni affelől, hogy a kérdéses légitársaságnál és foglalásnál kell-e átszálláskor bajlódni a csomagokkal. Bár ritkább az ilyen járat, mégis érdemes egyet megvárni, ugyanis általában nem kell sokat várakozni átszálláskor, (ez nem azt jelenti, hogy sietni kell) És a csomagok elkeveredésének is kevesebb esélyt adunk, ami nem kis dolog. A csomagok szállításáról becsekkolásról is győződjetek meg, nehogy ottmaradjon az átszállóhelyen.
A NY-i repülőgépről való leszállás után ér mindenkit az első hidegzuhany, sokakat sajnos az első komolyabb baki, és itt jön rá az ember, hogy milyen nehéz is bekerülni a "szabadság országába". Az útlevélellenőrzés Amerika legvisszataszítóbb pontja. Eddigi utazásaink során hozzászoktunk, hogy odaadjuk útlevelünket, mosolygunk a kezelőre, kedvesen jónapot/reggelt/estét kívánunk egy egészséges adag akkcentussal a helyi nyelven, majd visszakapjuk őket, és vígan átbandukolunk. És ez is csak akkor, ha az EU-n kívülre megyünk, mert akkor csak felcsapjuk a személyit, és repeszthetünk tovább a kocsiban/buszban. Itt ez nagyon nem így megy. Az ellenőrök folyamatosan olyan fejet vágnak, mintha bűnözővel állnának szemben, és ez szerintem munkaköri elvárás is. A biztonsági őrök tölött fegyverekkel mászkálnak, és aki csak egy ujjal is előrébb araszol, arra úgy ráüvöltenek, hogy az illető az kívánja bárcsak a barna nadrágjában utazott volna. A légkör ellenére, egy pár szabály betartásával nem lesz nagy gondotok.
- A repülőn kaptok majd kitöltendő iratokat. Ezeknek előre nézzetek utána, hogy mik lesznek, és döntsétek el mire mit válaszoltok. A Stewardessektől lehet segítséget kérni, rendesek szoktak lenni. Oda figyelve és olvashatóan töltsétek ki őket.
- Előre készítsétek össze az útleveleket, rakjátok bele mindegyikbe a megfelelő kitöltött lapokat.
- Figyeljetek arra, hogy melyik sorba álltok be.
- Nézzétek meg mit csinálnak a sor elején a többiek, ott álljatok meg, ahol ők, egy centivel sem előrébb.
- Ha nem egy családból vagytok, akkor külön menjetek oda a pulthoz. Ha igen és sokan vagytok, akkor olyan sorrendben álljatok, amilyen sorrendben adjátok oda felülről alulra az útleveleket, mert szűk a hely, és mindenkinek az arcát meg fogják nézni.
- NE kérdezzetek! Itt ők a főnökök, és nem azért vannak, hogy információval lássanak el.
- Rendesen, elég hangosan, értelmesen válaszoljatok, ha kérdeznek valamit.
- És nem utolsó sorban, ne féljetek. Bár nem csak látszat, ami a hangulatot gerjeszti, ha az irataitok rendben vannak, akkor nincs mitől. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése