SAT, ízeire szedve: Math section

Itt Amerikában nincsenek egységes érettségik. Viszont ahhoz, hogy az egyetemek le tudják szűkíteni a kört amiből választanak, kell valamilyen össznépi teszt, ami mindenkinek ugyanolyan. Ezek az SAT és ACT tesztek. Ezek közül szinte az összes egyetem kéri az SAT-t. (99%)

Az SAT 3 képességet mér. Reading, Writing és Math.

Kezdjük a Math-thel.

Ha Magyarországon jártál gimibe, nagy valószínűséggel nem lesz gondod a tudás részével. Az SAT matek szintje főként a középszintű matekérettségi első 10-perces része, plusz egy-két feladat a másodikból, de onnan is a könnyebbekből. A gond nem azzal van, hogy meg tudod-e csinálni. A gond a készítőkkel van. Az ő céljuk ugyanis, hogy a legtöbb embernek átlag eredménye legyen, és kevesen érjenek el kiemelkedő szintet, valamint kevesen essenek nagyot. Ez azért van így, hogy a nagyon magas szintű egyetemeknek kevesebb ember közül kelljen választani egy ekkora országban. 

Hogy ezt elérjék, három nagyon undorító taktikát vetnek be, aminek a következményeire a Magyarországon érettségiző diák tágra nyílt szemekkel fog nézni, hogy ez, már bocsánat, de MI A SZ*R?

Először is, fogják magukat, és feladatonként picit több mint 1 percet adnak arra, hogy megoldd. Másodszor pedig, úgy fogalmazzák meg a feladatot, és olyan gonosz kérdéseket tesznek fel, hogy ha nem figyelsz oda a részletekre, biztos elrontod. Az utolsó részlet pedig az, ami miatt elbízod magad, és azt hiszed, hogy olyan lesz a teszt, mint egy séta a parkban. A teszt nagy része "multiple choice" kérdésekből áll, magyarán egyszerű választás kérdések. 

Ez a három együtt azt eredményezi, hogy az SAT nem azt méri hogy mennyire tudod a matekot. Csupán annyit mér, hogy mennyire ismered a tesztet, a tesztkészítőket, és hogy milyen trükköket raknak eléd. Sokszor először a válaszokat fogod böngészni, és mint az óvodás gyerek belepróbálgatod a kérdésbe. Így mire mindent összevetünk, nem fog akkora előnyként számítani az, hogy európai diákként legalább 4-szer annyit tanultunk matekból. Ami, ha belegondolunk, elég nagy röhej, mert attól függetlenül, hogy nagyjából ugyanolyan teszteredményeitek lesznek az amerikaikéhoz képest, az egyetem első évében sok órán mégis aludni fogtok.

Az egyetlen amivel biztosítani tudod, hogy a matek részeken jól fogsz tudni teljesíteni, az az, hogy vagy elmész egy felkészítő tanfolyamra, vagy ha erre nincs lehetőséged, veszel egyet a 400-oldalas előkészítő-könyvek közül. Nem viccelek. Ezek nélkül, bármekkora 98%-os matekérettségid lett, nem fog menni. Ezen kívül természetesen rengeteg próbatesztet kell csinálni, méghozzá az időt mérve.

Garantálni tudom viszont, hogy ha ezeket csinálod, és nem ősellenséged a matematika ősi tantárgya, akkor a legtöbb egyetemhez szükséges határt el fogod érni. Lehet nem lesz Ivy-league mértékű, de egy 85-90 százalék biztos meglesz. Viszont még egyszer mondom. Az előbb említett előkészületek nélkül nem lesz ilyen eredményed. Bármennyire is hiszed másképp. Ne dőlj be a készítők trükkjeinek.



Ha még bármi kérdésetek lenne a folyamattal kapcsolatban, írjatok a miniszuper@gmail.com címre, vagy kérdezzetek a commentekben, nagyon szívesen segítek amiben csak tudok! :) Tényleg!!

College vagy University: Mi a kölönbség?

Úgy gondoltam írok egy-két bejegyzést a velem egykorúaknak az egyetemekről, felvételiről, mert nagyon sokan ezért jönnek ki, és nem a legegyszerűbb rendszer az itteni. Nagyon sok mindenben hasonlít a magyar rendszerhez, de mégis nagyon ijesztő lehet amikor az ember nyakába döntik hogy mi mindent kell csinálni felvételi alatt.

Talán a legzavaróbb dolog a college és university szavak. Nincs köztük nagy különbség, bármit is gondolnak otthon. Nem mindig úgy működik, hogy először mész college-ba, és utána egy university-re.

Az egyetemi tanulmányokat itt minden szakon két külön szintre bontják, nincs olyan, hogy osztatlan képzés, mint például Magyarországon az orvosin vagy állatorvosin. Itt először undergraduate jelentkezőként bekerülsz egy egyetemre, és megszerzed az általános, 4-éves "bachelor degree"-t. Utána mehetsz tovább és graduate tanulóként jelentkezhetsz master's degree-t ajánló egyetemekre. A különbség itt annyi, hogy azok az egyetemek, amik ajánlanak undergraduate, vagyis bachelor's degree programot, nem biztos hogy ajánlanak graduate, azaz master's degree programot.

És itt jön be az a sokakat megzavaró kis különbség. Azokat az egyetemeket, ahol sok szakból ajánlanak graduate programot, university-knek hívják. Ahol kevesebb szak van, és graduate program, azokat hívják college-oknak. Így előfordulhat, hogy a teljes diplomádat egy helyen szerzed meg, egy college-ban, lehet hogy végig egy university-re jársz, vagy a bachelor után váltasz, még olyan is lehet, hogy előbb jársz egy university-re, és utána egy college-ba.

Az sem mindig 100%-ig biztos, hogy egy university magasabb színvonalú, mint egy college, úgyhogy döntéskor ne vegyétek egyértelműnek.



Ha még bármi kérdésetek lenne a folyamattal kapcsolatban, írjatok a miniszuper@gmail.com címre, vagy kérdezzetek a commentekben, nagyon szívesen segítek amiben csak tudok! :) Tényleg!!

A hangok is azt mondják, hogy normális vagyok...

New Yorknak folyamatos alapzaja van. És ez nem csak egy kis fura zümmögés, vagy a távoli autópáűlya zúgása. This is the real deal.

Mi az elmúlt 9 évben egy nagyon szép családi házban laktunk a XVI. kerület szélén. Csend volt és nyugalom, maximum a kutyámra kellett rászólni az éjszaka közepén, ha nagyon ugatott.
Itt gyorsan átűlltunk más alvási szokásokra, és ezalatt nem csak az időeltolódást értem. A helyzet az az, hogy  Manhattanben az alapzaj egy egészséges, nagy hangerejű zúgás. Olyan, mint amikor lemész a tengerpartra, csak furcsább, mert ezt az autók csinálják. Mivel ehhez már kiskoromban hozzászoktam, ezzel nem volt baj. Itt jönnek viszont az érdekességek.

Aludni 2 szakaszban lehet csak azoknak, akik nem bírják a hangos (és ez olyan, mintha a füledbe üvöltenének) zajokat.
A gond ugyanis az, hogy valamiért az éjszaka közepén, hajnali 2-3-4 tájékán mindig történik valami. Mondok egy-két példát:
- elmegy egy elképesztő fura szirénájú autó az ablak alatt mara lassan, amiről fogalma sincs az embernek, hogy micsoda
- megjelennek kedvenc arab barátaink a zenebonás mélynyomós kocsijukkal, és itt nekiállnak már a bulájnak, amíg a haverjukra várnak (garantált félórás szórakozás )

- hajnali négykor úgy dönt a nép, hogy eleget vártak, és lehet kezdeni az építkezést, azzal, hogy elkezdik kirakodni a lehető legnehezebb és negnagyobbat csapódó kellékeket/alapanyagokat

Ilyenkor nyáron az ember nyitott ablaknál megőrül. Úgyhogy a következő folyamat megy végbe minden egyes 2-4 órás szakaszban.

1. becsukja az ablakot
2. visszafekszik aludni
3. rájön, hogy meleg van
4. izzad, nem bírja, megdöglik
5. elmegy zuhanyozni hideg vízzel
6. leforrázza magát, mert a hideg csapból először forró víz folyik (--> kihagyható elem)
7. visszamegy aludni, remélhetőleg sikerül is

Ezek után, hogy ki meddig alszik, az személyfüggő.
Szép estét kívánok! :)

Planting Fields Arboretum

A mi családunk már 10 évvel ezelőtt itttöltött 5 évet, úgyhogy van már egy-két bejáratott helyünk, ahova imádunk eljárni, és mindig jól szórakozunk.

Az első hely, amit érdemes meglátogatni, ha szertnétek egy óriási adag zöldet látni magatok körül, az a Planting Fields Arboretum. (a pontos címet a post alatt olvastzahjátok)

Ez a hely mindenki számára tartogat valamit. Egy párnak kikapcsolódást és egy kellemes sétát, egy kis pihenést a fák alatt, vagy a nagy mezőn. Szülők végigscsodálhatják az üvegház elképesztő flóráját, amíg a gyerekek az eldugott nyomdákra vadásznak, hogy mindet megtalálják és rá tudják nyomni a lapjukra. Ehhez ha szeretnétek, vihettek egy-egy üres lapot a gyerekeknek, vagy szerezhettek egy szórólapot a main house bejárata környékén, aminek fehér a háta. (magyarok vagyunk, életre valónak kell lenni ha már elfelejtettük) 

Ez egy nagyon ügyes ötlet a gyerekek figyelmének lekötésére. Az üvegházból kiérve, hogy továbbra se lankadjon a kicsit figyelme egy nagyon szép alagút várja a látogatókat. Itt érdemes picit csöndesebben menni, sokszor vannak chipmunkok (észak-amerikai mókus) gyíkocskák és madarak a föld és a növényfal találkozásánál.

Ezek után egy szép séta vár mindenkit fák alatt, patakokkal, tavakkal, mezőkkel, megmászható fákkal. :) Többet nem szeretnék elárulni, mert elrontanám a meglepetést.

Belépődíjat kocsinként kell fizetni, ez 8 dollár. A parkolóhoz közel van mosdó, van ivókút is, ahol jó hideg víz jön. 

Ez egy elképesztő jó hely egy kis kirándulásra, kikapcsolódásra, minden korosztály számára.

A kosz és a feketeláb törzs

A mi családunk világ életében mezítlábas család volt. Akár apartmanban laktunk, akár családi házban, ahova a kutya/macska bejárt, mi mindig mezítláb voltunk. Húgom és én a kertbe is legszívesebben úgy mentünk ki már tavasz elejétől, szüleink tiltása ellenére.

Amint kiértünk az egész napos repülőgépes utazás és várakozás után, mindenki vígan ledobta a lábáról a szandált, cipőt, ami épp rajta volt. Mivel apa már pár héttel előttünk kijött, nem is nagyon kellett rögtön pakolással foglalkoznunk, volt némi étel a hűtőben, csak az ágyneműt kellett kiásni a 16 óriási kartondoboz egyikéből. (a folyamatot hátráltatta az, hogy nem tudtuk, melyikben van, úgyhogy költözéskor ajánlott a kötelező tárgylistáról /a szállítócégek kérik a repülő miatt/ egy-két másolatot megtartani, hogy ne első este kelljen minden dobozt kibontani)

Körülbelül 15 perc eltelte után mindenki kényelmesen el volt helyezkedve a választott eledelével együtt a TV előtt, ahol már volt egy-két ingyenes csatorna. Én sose voltam a normálisan ülés híve, mindig is kitekeredett pózokban foglaltam helyet, és ez a helyzet sem volt kivétel. Viszont amint felraktam két piciny lábikómat a kívánt pózba, észrevettem, hogy a szokásostól eltérő színe van. Magyarra lefordítva, szénfekete volt a talpam. Észrevételem közzététele után mindenki sorra elkezdte megnézni saját két kis tappancsát, és meglepődve tapasztaltuk, hogy mindenkié ugyanolyan.

Jelenleg egy héttel később végre nem érezzük szükségét a negyedóránkénti lábmosásnak, és nyugodt lélekkel felrakhatjuk a lábunkat az ülőgarnitúrára.

Ez a sok kosz itt egyáltalán nem szokatlan, a NY-i por mindenhova beeszi magát, és amíg nem volt senki a lakásban, szépen felgyülemlett.
So a fair warning for all: Az első napokban szerezzetek egy jó felmosót és egy használható állapotban lévő porszívót is, ha van szőnyeg.
Így mindenki elkerülheti a NY-ban oly híres feketeláb-szindrómát.

Pillanatnyi menekülés a város elől

Sokan azt hiszik, hogy Manhattan egy nagy végeláthatatlan betontömb, és csak a Centrál Park jelenthet menekvést az épületek elől.

Őszintén szólva, még az amerikaiak sem ennyire mazoisták.
A városban rengeteg kis park van elrejtve, csupán végig kell sétálni az utcákon, és be-bekukkantani a nagyobb kapukon, és aranyra lelhetünk. Ezek mind magántulajdonban vannak, így van nyitó- és záróidejük, de nagyon ritka az a hely, ahova nem ingyenes a belépés. Egyszerűen csak be kell sétálni. Mindenkihez közel 1-2, max. 3 utcányira van egy ilyen rejtekhely. Általában kőtömbökkel, vagy falra kúszó növényekkel rejtik al a kisebb-nagyobb teret körbezáró falakat. Az én kedvenc kis parkomban a hátsó falnál egy egészen nagy vízesést helyeztek el, és az egyik fal mellett is folyik a tavacska felé egy patak. Az ilyen szökőkutaknak és egyéb vizes díszeknek köszönhetően az emberek a város zajaitól is elmenkülhetnek, ami akkor és ott ülve a legjobb dolog a világon. Cserében persze a víz zúgását kell hallgatni, de azt hiszem ez korántsem hátrány. Kerti asztalok és székek is mindig vannak, sokan ugyanis az ebédszüneteket ilyen helyeken töltik. A legtöbb park bevétele a különböző fogyasztható kínálatából származik, itt vehetünk kávét, vizet, sok helyen akár meleg ételt is, de azért sem haragszanak meg, ha máshonnan visznek be.

Ha sétálgatás nélkül szeretnétek megtalálni ezeket az eldugott helyeket, legjobb ha felmentek Google Maps-re, és a környéketeken kerestek egy viszonylag egybefüggő zöld foltot, majd street view-ban ellenőrzitek a helyet. Ha láttok asztalokat, székeket, valószínűleg kisparkot találtatok, ahogy mi nevezzük őket. :)

Utazás és határátkelés

Sok kis dolog van a NY-i, vagy amerikai életben, amik nagyon érdekesek, furcsák, estleg felkészületlenül érnek minket. Én ezeket szeretném megosztani veletek, hátha hasznotokra válik, és több mindent láthattok, vagy esetleg nem kell a saját károtokon tanulni.

Kezdjük is talán az elején.

Aki nem szereti a hosszú utakat, és mégis ki szeretne menni Amerikába, annak most jelzem, hogy kösse fel a gatyáját. Kis hazánkban lakva nem igazán lehet felmérni azokat a több órás dugókat, amik egyetlen óriási városon belül kerekednek (garantálom, Budapest ehhez képest semmi), és azokat a véget nem érő kocsis utazásokat, amit az ember csak egy délutáni program kedvéért tesz meg. Az USA erről szól. Óriási méretek, és autók a távolságok legyőzésére. A tömegközlekedés fogalma már a Jones Beach-en is ismeretlen. Pedig oda érdemes ellátogatni.

De a legnagyobb erőpróba mégis a repülőút. Ma már nincs közvetlen járat Budapestből NY-ba (bezzeg az én időmben a jó kis MALÉV járatoknak volt...), úgyhogy átszállásos történettel kell boldogulni. Érdemes viszont úgy jegyet foglalni neten, hogy az Budapesttől NY-ig szóljon, és érdeklődni affelől, hogy a kérdéses légitársaságnál és foglalásnál kell-e átszálláskor bajlódni a csomagokkal. Bár ritkább az ilyen járat, mégis érdemes egyet megvárni, ugyanis általában nem kell sokat várakozni átszálláskor, (ez nem azt jelenti, hogy sietni kell) És a csomagok elkeveredésének is kevesebb esélyt adunk, ami nem kis dolog. A csomagok szállításáról becsekkolásról is győződjetek meg, nehogy ottmaradjon az átszállóhelyen.

A NY-i repülőgépről való leszállás után ér mindenkit az első hidegzuhany, sokakat sajnos az első komolyabb baki, és itt jön rá az ember, hogy milyen nehéz is bekerülni a "szabadság országába". Az útlevélellenőrzés Amerika legvisszataszítóbb pontja. Eddigi utazásaink során hozzászoktunk, hogy odaadjuk útlevelünket, mosolygunk a kezelőre, kedvesen jónapot/reggelt/estét kívánunk egy egészséges adag akkcentussal a helyi nyelven, majd visszakapjuk őket, és vígan átbandukolunk. És ez is csak akkor, ha az EU-n kívülre megyünk, mert akkor csak felcsapjuk a személyit, és repeszthetünk tovább a kocsiban/buszban. Itt ez nagyon nem így megy. Az ellenőrök folyamatosan olyan fejet vágnak, mintha bűnözővel állnának szemben, és ez szerintem munkaköri elvárás is. A biztonsági őrök tölött fegyverekkel mászkálnak, és aki csak egy ujjal is előrébb araszol, arra úgy ráüvöltenek, hogy az illető az kívánja bárcsak a barna nadrágjában utazott volna. A légkör ellenére, egy pár szabály betartásával nem lesz nagy gondotok.
- A repülőn kaptok majd kitöltendő iratokat. Ezeknek előre nézzetek utána, hogy mik lesznek, és döntsétek el mire mit válaszoltok. A Stewardessektől lehet segítséget kérni, rendesek szoktak lenni. Oda figyelve és olvashatóan töltsétek ki őket.
- Előre készítsétek össze az útleveleket, rakjátok bele mindegyikbe a megfelelő kitöltött lapokat.
- Figyeljetek arra, hogy melyik sorba álltok be.
- Nézzétek meg mit csinálnak a sor elején a többiek, ott álljatok meg, ahol ők, egy centivel sem előrébb.
- Ha nem egy családból vagytok, akkor külön menjetek oda a pulthoz. Ha igen és sokan vagytok, akkor olyan sorrendben álljatok, amilyen sorrendben adjátok oda felülről alulra az útleveleket, mert szűk a hely, és mindenkinek az arcát meg fogják nézni.
- NE kérdezzetek! Itt ők a főnökök, és nem azért vannak, hogy információval lássanak el.
- Rendesen, elég hangosan, értelmesen válaszoljatok, ha kérdeznek valamit.
- És nem utolsó sorban, ne féljetek. Bár nem csak látszat, ami a hangulatot gerjeszti, ha az irataitok rendben vannak, akkor nincs mitől. :)